2003. augusztus ???? Kóborlás a Magas-Tátrában

Az egész múlt héten vasárnap kezdődött. Összepakoltam, lett is egy nagy hátizsák, meg egy sporttáska cuccom, és nem hagytam otthon semmi fontosat. Fel ide pestre aztán itt elbuszoztam az albérletbe. Útközben sikeresen kiborítottam azért egy fél üveg jeges teát az egyik táskámba. Először azt hittem, csak a lecsapódott pára csöpög belőle, aztán elkezdett folyni is. Aztán sikeresen odaértem az albiba, csak Braun (szobatársam) volt ott, aztán szépen megérkezett mindenki, Braun barátnője - Kati -, a barátnő tesója - Zsuzsi - a barátnő barátnője - Bogi - meg végre a másik szobatársam Zagyi (Zagyvai Balázs). Este volt még egy kis tervezgetés, meg kajálás, aztán alvás.

The First DaY: The Journey Begin

Én ébredtem elsőnek. Majdnem minden nap megesett ez a csoda, azt hiszem azért, mert egy kicsit sokat jártam dolgozni háromnegyed hatra. Szépen megreggeliztünk, lehurcoltuk a cuccokat a kocsikhoz, nagy nehezen begyömöszöltük oket. 6 ember cucca elég nehezen fért el a két kocsiban, pedig hazafelé még eggyel többen jöttünk. Az odaút tök mókásan kezdődött, és még mókásabban folytatódott. Pestről még sikerült kikeveredni valahogy, de utána elnéztük az autópályakijáratot (én voltam az elől menő autó navigátora), és mentünk egy kört az autópályán. A másik kocsi időben lefordult, aztán ok megálltak valahol, de elkerültük oket, úgyhogy utána mi vártunk rájuk vagy egy 15 percet. Aztán még beugrottunk Balassagyarmaton Zagyiékhoz, mindenféle levelet feladni, pisilni, meg a Zagyi utazási biztosításáért. Át a határon, irány Szlovákia . Ott is érdekeseket csináltunk, mert nehéz volt megszokni, hogy a hülye szlovákok úgy csinálják a dolgokat, hogy kirakják a táblát a keresztezodés elott vagy 200 méterrel, hogy merre kell menni, a kereszteződésben meg már nem úgyhogy egy pár helyen túlmentünk a kereszteződésen, egy helyem meg kétszer is. Kb délután 5-re oda is értünk, és találtunk egy elég jó kempinget, utóbb kiderült, hogy kicsit drága volt. A sátrat a wctol a leheto legmesszebb állítottuk fel, mert ott volt egyenes a talaj, meg hely. Állati jó kilátás volt a Lomic csúcsra, szóval minden reggel a csúcsra ébredhettünk, ráadásul a nap az úgy kelt fel, hogy először a csúcson látszott, hogy jön fel, és szépen ment le a hegyen. Sátor felverésben Zagyival megalakítottuk a 3-as munkabrigádot, és az 5 éves terv szellemében mi voltunk a leggyorsabbak. Aztán meg segítettünk a többieknek is felállítani. Éjjel állati hideg volt, kettokor arra ébredtünk mind a ketten, hogy állatira fázunk, és még csak két óra van, és ennél sokkal hidegebb lesz még, úgyhogy elkezdtünk öltözni felfelé (az átlagos alvófelszerelésem úgy nézett ki, hogy gatya, póló, egy flaneling, egy rövidnadrág, egy vastag flaneling, egy melegitőnadrág, egy vékony pulcsi, mégegy nadrág, 1 vastag pulcsi (ez csak akkor ha nagyon hideg volt), 1 takaró, meg 1 hálózsák, meg 2 zokni . Így kicsit érdekes volt aludni, de legalább nem ébredtem arra, hogy fázom.


The Second DaY: The Lomnic Stít

Reggel megint én keltem fel leghamarabb, és sikeresen nyitvahagytam a sátrat, úgyhogy Zagyi 5 perc alatt idegbajt kapott, mielőtt teljesen megfagyott volna. Kb 5 fok volt mielőtt a nap feljött. Kiderült, hogy azért maradt pár dolog otthon, pl egy bögre meg ilyen apróságok. Kitaláltuk, hogy felmegyünk a Lomnicra. A legfelső szakaszt csak hegyi vezetővel vagy felvonóval lehetett megtenni, úgyhogy mi a felvonót választottuk. Addig meg egy jó kis gyalogtúra, Zagyi sikeresen megtalálta a legmeredekebb utat felfelé, amerre elvileg nem is vezetett út, előtte azért még a cipő feltörte a lábam hátul, meg sikerült magamra borítani egy fél üveg ásványvizet. Úgyhogy csak egy száraz pólóm maradt. Ez addig nem is volt baj, amíg az ember felfelé megy, mert izzad mint az őrült, és nem fázik, viszont amikor megáll, meg még egy kicsi szél is van akkor a teljesen átizzadt póló kezd nagyon hideg lenni. Szóval árkon bokron keresztül felmentünk a felső felvonóig, (Zagyi, Zsu, meg én), a többiek meg a turistajelzésen. Odafenn nem nagyon nőtt már semmi, csak törpefenyők, de ahol voltunk (2170 m) ott kezdtek eltünedezni. Fenn aztán kiderült, hogy az összes jegy elfogyott mára, (ez 11kor volt) a felső felvonóra, úgyhogy leültünk, és szépen megszárítgattuk magunkat meg a pólókat. A hegyen fenn tök jó klima volt, kb 20-22 fok. Volt ott egy sífelvonó is, ilyen libegőszerű, azzal mentünk fel a végén a gerincre, ott már mindenhol csak kő volt, meg egy két fűcsomó. Végignéztük az egész gerincet. Aztán mikor már elég késő volt lelibegtünk vissza a turistaházhoz, ott még üldögéltünk egy keveset, és irány lefelé. Megtaláltuk mi is a turistautat, és elkezdtünk lefele futni Zsuzsival. Tökre élveztem, és akkora már a feltörés sem fájt annyira, másnapra már teljesen hozzászokott ahhoz, hogy akár mennyire fáj, akkor is továbbmegyek, úgyhogy feladta . A libegőből állati jól nézett ki ami alattunk volt, csak egy kicsit tériszonyom volt. Hazamentünk jól bekajáltunk. Aztán alvás.

The Third DaY: The Rysy Stít

Én éjjel nem ébredtem fel arra hogy fázom, és ez már tök nagy fejlődés volt az előző naphoz képest. Reggel kitaláltuk, hogy ma a Rysyt fogjuk megmászni (8 órás túra, ha nem pihensz sehol. Érdekes volt az biztos. Az idő kezdett elromlani ahogy mentünk felfelé, és volt egy láncos rész is, ahol a sziklába (ott már csak szikla volt, semmi föld, vagy növények) láncok voltak rögzítve és azon kellett felkapaszkodni. Miután ezen a részen túl voltunk, Bogi, akinek még jobban tériszonya volt, mint nekem, kicsit bepánikolt, innentol kezdve én voltam az utóvéd. Sikeresen elértük a menedékházat, ahonnan még vagy 500 méter szintemelkedésnyire volt a csúcs. Ittunk egy forró csokit (eddigi legfinomabb amit ittam), itt már esett az eso egy kicsit. Az a legjobb, hogy ezekbe a menedékházakba a cuccot emberek viszik fel a hátukon. Felfelé menet találkoztunk egy fickóval aki egy 30 kilos gázpalackot vitt fel a hátán. A menedékháznál (szlovákul Cháta) lehetett biciklit bérelni. Megvártuk míg eláll az eső, aztán nyomás tovább fel a hegyre . Bogi nem jött fel teljesen, mert a végén volt egy olyan rész, ahol össze-vissza voltak a sziklák, semmi út nem látszott köztük, csak a turistajelzés volt itt-ott kirakva. Ez a rész tök jó mászós volt. Aztán sikerült felérni a tetőre. Eszméletlen szép látvány volt, lentebb látszott 3 tengerszem, a hegy másik oldalán mégtöbb hegy. Üldögéltünk egy kicsit (én azért eléggé markoltam magam alatt a földet), meg vagy fél óráig remegett a lábam miután felértem. 2503 méter magas volt. Mindenki visszaért a menedékházhoz, jól bekajáltunk, elindultunk lefelé. Lefelé menet volt egy olyan tengerszem aminek a közepén volt ilyen szikla sziget, ahova cipő nélkül be lehett menni. A víz volt vagy 3 fokos, szóval mire beértünk Zsuzsival, mind a kettőnk lába elzsibbadt. Ott aztán kiéltem minden muvészi hajlamom, és kis kövekbol építettem egy valamit. Ott a tó közepén akár merre nézett az ember mindefelé majdnem függőleges sziklafalak voltak. Az a baj, hogy igazából nem tudom leírni milyen volt, a fényképek meg nem lesznek olyan jók, hogy akár a felét is visszaadják. A láncos rész már egyszerűbb volt, Bogi is jól bírta. Este aztán kerestünk egy éttermet, ettünk pirogot, az olyan mint a derelye, csak ez juhturóval volt töltve, meg sült szalonna meg tejföl volt hozzá, azt hiszem nagyon finom volt, bár ha jól emlékszem akkor már akármit megettem volna, annyira éhesek voltunk. Este volt meleg víz a zuhanyzóban, bár ha már hárman akartak egyszerre zuhizni akkor kicsit érdekesen folyt, mert csak 10 másdopercenként jött a meleg víz vagy 5 másodpercig, viszont akkor meg annyira forró volt, hogy nem lehetett alá beállni. Este nagyon jó meleg volt, sokáig fennvoltunk. Éjjel elég volt 1 réteg ruha, meg a takaró.


The Fourth DaY: Critical Points

A memóriám alábbhagyott itt egy kicsit. Azt tudom, hogy valahova felmentünk. A lefelé útra viszont tisztán emlékszem. Sikerült teljes testsúllyal egy két méteres ugrás után a bal bokámon landolni. Utána üldögéltem vagy 10 percig, mire rá bírtam állni. Befásliztuk, és szépen lebicegtem. A java csak ez után jött. Este elkezdtek gyűlni a felhők, feltámadt a szél, és szép kis vihar kerekedett. Nagy úgy nézett ki a dolog, hogy a sátrat elviszi a szél, vagy legalábbis beázik. Nappal esett egy kis eső és a szél pont olyan irányból fújt, hogy egy kicsit a sátor eleje beázott, az egyik törölközőm szerencsére a helyszínen tartózkodott, és felitta az összes vizet, két nap alatt sikerült csak kiszáradnia. Szóval kuksoltunk a sátorban, és vártuk, hogy mikor repülünk el. Aztán szép lassan elcsendesedett a szél, az eső is elállt, már csak szemerkélt és megúsztuk az egészet. Úgyhogy átmentünk a szomszéd sátorba enni, inni, mulatni. Vettünk két üveg Becherovkát, és meg is ittuk mind. Éjjel még egyszer arra ébredtem, hogy esik, de így sem sikerült beázni szerencsére.


The Fifth DaY: Walking in Lomnica, Critical for Zsuzsi

Ez a nap nekem pihenőnap volt, mert nem nagyon tudtam menni az elején még fáslival sem, meg eléggé hideg volt. Bogi elment a barátjáért egy közeli nagyobb városba, én ottmaradtam Tatra Lomnicaban (ez volt a legközelebbi falu), és felderítettem az összes éttermet. Mert knédlit akartak a többiek enni, és nem nagyon találtunk előtte olyan helyet ahol lehetett volna. Aztán vettem egy csomó képeslapot is, és akinek megvolt a címe annak küldtem is. Rendet raktam a sátorban, és aludtam egy csomót. Közben egyszer ébredtem csak arra, hogy szakad az eső, de annyira, hogy kb 3 méterre lehet csak látni. Kb 8 körül megjöttek Zagyiék is (Kati, Zsuzsi, Braun, Zagyi), mert ők meg elmentek túrázni. Elég jól meg is áztak vagy kétszer, szegény Zsu meg mikor már nem volt száraz ruhájuk beleesett egy tóba, úgyhogy mindenkitől kapott valamit. Mikor hazaértek elmentünk szaunázni, mert mindenki teljesen ki volt fagyva. A szauna óriási volt, legalább 30 ember elfért benne, és volt tök jó hideg vizes medence is, meg elfekvő meg minden. A medence is volt vagy 3 fokos, bírtam benne 5 percig, aztán meg vacogtam vagy 5 percet amíg vissza nem mentünk. Estére már egészen jó volt a lábam, tudtam menni fáslival meg minden. Amúgy ekorra már mindenkinek volt valami kisebb nagyobb baja. Braun bazinagy vízhólyagokat növesztett (némelyik volt akkora mint a lábujja amin volt, Zsuzsi a tóbaeséstol egy kicsit megfázott, Katinak az egyik lába fájt, Zagyinak a térdei, Boginak annyira nem volt baja, de azért már ő is le volt amortizálva egy kicsit. Este simán alvás, az idő meg persze estére kiderült, mert úgy éjjel hidegebb van.

The Sixth DaY: Helicopter Rescue

A legdurvább nap volt, és a legdurvább túra. Amerre mentünk állati szép volt. Két patakmeder (dolina) mellett mentünk, illetve bennük. Az egyikben felfelé, a másikban lefelé. Köztünk viszont volt egy hágó, ami álmaim netovábbja. Szóval elindultunk felfelé, nagyon jól nézett ki a patak, néhol voltak olyan részek ahol ilyen köveken ment az út, és a patak ott folyt a kövek között. Rájöttem arra is, hogy imádom a hegyi patakokat, meg a tengerszemeket is. Vagy 3 óra alatt felértünk a menedékházig, ott egy nagy pihenő és ebéd. Aztán irány a hágó. Mikor már látótávolságban érdekes dolgok történtek. Egy fickó eléggé mozdulatlanul feküdt egy olyan helyen, ahol nem volt út, és mindenki állt és nézett. Egy szlovák nagy nehezen elmagyarázta, hogy a fickó az előbb gurult le (később a hágón magyarokkal másztunk, és ok látták leesni a fickót, kettőt pattant a köveken). Jött a mentohelikopter kipakolt egy embert, az ott valamit csinált a sérülttel, odahúzták az útra (mi természetesen pont aznap nem vittünk távcsövet) aztán 15 perc múlva jött megint a heli és elvitte oket. Akkor elkezdtünk gondolkodni, hogy fel akarunk-e menni, vagy visszafordulunk és szépen lemászunk. Bogi meg a barátja visszafordultak. Braun hezitált, meg én is, de aztán elindultunk. Egy kb 300 méteres felfelé mászás volt az egész, 1,5 óráig tartott. Azt hiszem ez az ami miatt kicsit büszke lehetek magamra, ráadásul nem is volt közben semmi bajom. Mikor felértünk vagy fél órát feküdtünk a napon és élveztük, hogy átértünk. Sikerült itt fenn enni buchty napare-t. Az ilyen gőzgombóc, de azért ez sem ment valami egyszerűen. Ugye az ember rendelt, aztán leült ha meg készen volt a fickó kiabált, hogy lehet érte menni (nem magyarul). És én meg szépen lenyúltam egy olyan valaki kajáját aki előttem rendelt, csak én ültem közelebb az ablakhoz. A fickó el is nevezett Johnnynak. Aztán lefele menet találkoztunk egy jópár emberrel akik ottvoltak a chátaban amikor az eset történt, és mindenki Hello Johhnyzott. Lefelé a másik patak völgyében abszolúl sík terepen a bokám úgy döntött, hogy túl unalmas az út, és szépen megint kiment, pedig fásli meg minden volt rajta. Szóval lefelé megint bicegés volt. Megint találtunk egy nagyon jó kis tavat, aztán ott is heverésztünk. Az utolsó fogaskerekű hétkor ment, és sikeresen le is késtük. Szóval az utolsó 4 kilométert is gyalog tettük meg. Katinak a térde meg érdekes formát öltött, mert egy kicsit futottunk lefele, hogy elérjük. Este nagy nehezen találtunk egy éttermet ahol volt elég hely, meg volt minden amit enni akartunk. Állatira telezabáltuk magunkat, és a pincéreket is egy kicsit kiakasztottuk, de kaptak sok borravalót. Itt valami füstölt hússal töltött gombócokat ettünk Zsuzsival, de lett volna resztelt bikamirigy is. Azt senki nem kóstolta meg. Este tartottunk becherovka partyt, aminek az lett az eredménye, hogy Braun közelrol megnézte a Zagyi kocsijának elejét a szemével.

The Seventh DaY: Regeneration

Reggel 10-kor keltünk, amikor már olyan meleg volt, hogy nem lehetett a sátorban megmaradni, bár én teljes alvófelszerelésben voltam végig. Felmentünk megint a Csorba-tóhoz, mászni már majdnem senkinek nem volt ereje, úgyhogy szépen fellibegőztünk a tó melletti hegynél a menedékházhoz. Bogiék felmentek a hegyre, mi meg csak feküdtünk a padokon. Aztán Zagyi még gyorsan felrohant, lejött, megebédeltünk, lelibegtünk. A táj alattunk eszméletlen gyönyöru volt és nagyon jól tettük, hogy nem gyalogoltunk. Lementünk, szépen haza a kempingbe. Kitaláltuk, hogy sütünk szalonnát. Nagy nehezen sikerült is venni olyat amit lehet sütni rendesen, meg braunék vettek valami köményes kenyeret, ami jó volt, csak ott nem ahol volt benne köménymag. Kirámoltuk a fél erdőt, ami a kempingnél volt tüzifa után. Zagyival csinátlunk egy tök jó tüzet, szépen mindenki sütött :). Nekem életemben először sikerült olyan sült szalonnát amit utána meg is bírtam enni, Zsu meg sütött tök sok almát, Braun pirítóst. Aztán kitörtek belőlünk a piromán hajlamok, és mivel volt egy matracpumpánk, elkezdtük pumpálni a tüzet. Sikerült is nagyjából begyújtani egy combvastagságú hasábot. Kivettünk egy kis parazsat a tűzbol ráraktuk egy ilyen fatönkre és elkezdtük pumpálni, mint az őrült. Szerintem a körülöttünk lakók csak néztek, hogy mi a fenét csinálnak már megint ezek a hülye magyarok. Sikerült egy tök jó lyukat égetni a fába, ha a csajok tovább zuhanyoznak, akkor simán lehetett volna belőle fabilit csinálni.


The Eight DaY: The Journey Ends

Reggel korán kelés, mert 10ig el kellett hagyni a táborhelyet, összepakoltunk, valahogy begyömöszöltük az összes cuccot a kocsikba. Eggyel többen jöttünk hazafelé, mint ahogy jöttünk :). Hazefelé már csak egyszer vétettük el az utat, és megnéztük a kedvenc benzinkutunkat. Meg a határnál tévedtünk el egy kicsit, egyszerűen nem fordultunk be a határátkelőhelynél, hanem továbbmentünk. Kb este 6ra értünk Pestre az albiba. Bogiék kitalálták, hogy főznek spagettit. Elmentünk bevásárolni, vettünk 1 kiló tésztát, 1 kiló húst. Elkezdtük főzni, de úgy hogy nem törtük össze. Tök jó volt mert lehetett szívni a tésztát. A legviccesebb az volt, amikor Braunnal megpróbáltuk leönteni róla a vizet, ugyanis a tészta felszívta mind a négy litert. Azért sikerült megenni mindent. Utána általános döglés, megnéztük még a Ravaszt. Aztán alvás. Másnap reggel a hetes vonattal mentem haza.

Ez csak úgy ide lett rakva, mert itt is voltam. Két éve. Lesznek képek is majd egyszercsak. - Lóri