Lesétálsz a trolimegállóba, a vállaid kicsit tiltakoznak a súly ellen, aztán megbékélnek a gondolattal, hogy a következő napokban az ilyen lesz. Begurul a troli a megállóba, rutinosan a gyerekocsis ajtónál szállsz fel, nem akarsz beszorulni szokás szerint. Lehuppansz az ülésre, az emberek kicsit furán néznek rád. Megcsörren a telefon, beszélsz fél percet, egy picit megnyugszol. Most már képes vagy teljesen az előtted álló útra "koncentrálni". Először ülsz majd repülőn, mostanában elég sok zuhant le a környéken. Egyszer úgyis meghalunk felkiáltással betuszkolod az előző gondolatot agyad egyik rejtett, sötét zugába, jól ellesz a többi hasonlóval együtt ott.
A következő megállóban felszáll egy csapat süketnéma. Mindig is csodáltad, ahogy szinte csak csíkokat látsz a kezükből, ahogy egymással beszélnek, teljes hangtalanságban. Metró-villamos. Felhívod Tamást, hogy mivan, kinyom. Pár perc múlva megint, akkor is. Aztán kapsz egy sms-t, "szarban van". Tudat alatt számítottál rá, hogy nem lesz egyszerű az indulás, ideje lenne kicsit többet beszélgetni a tudatalattiddal. Átérsz a másik albiba, leszeded a zsákokat magadról és keresel egy helyet ahol leülhetsz. Találsz valami jogi újságot, amit a régi lakók hagytak itt, olvasgatod. Kis időn belül megérkezik Tamás, finoman idegbeteg... Lassacskán lehiggad, összepakol, hívtok taxit, újra felcuccoltok, lementek a ház elé. Megérkezik a taxi, beültök és elindul a reptérre.
Életedben először látsz repülőteret közelről, hatalmas welcome felirat. Valamit olvastál délelőtt arról, hogy ma adták át a felújított egyes terminált és pezsgőt is osztogatnak. Közel mentek a pulthoz, vesztek egy pohárral, majd indulás a becsekk felé. Faltól falig áll a sor, talán tényleg alulméretezték egy picit a csarnokot. Egyébként a padló gyöngyörűen csillog, márvány meg minden.Kis sorban állás után befut JJ, mesél egy keveset Litvániáról. Mind a ketten kiválasztotok egy sort, kb 10 perc után kiderül, hogy a tied nyer, Tamás is átmászik hozzád. Lassan odaértek a pulthoz, felrakjátok a hátizsákokat. Az egyik 26 kiló a másik csak 22 (?). Kaptok két műanyag lavórt, mibe éppen belepasszol, megkapjátok a beszállókártyát is. Még egy kör pezsgő, kérdőívkitöltés. Második alkalommal sikerül kifognod édes pezsgőt. Felsétáltok az emeletre elüldögéltek még egy darabig. Az izgalom szép lassan kúszik elő és átveszi az irányítást a gondolataid felett. Gyorsan írsz még egy bejegyzést a telefonon, a többiek szereznek még egy kör pezsgőt te sietteted őket egy picit. Útlevélellenőrzés, beszállókártyaellenőrzés. Az első busz elmegy előttetek a másodikra szálltok fel, az utolsó utas is beszáll és elindultok. Sosem láttál még utasszállító gépet közelről, mindig csak fenn az égen, amikor picik voltak. A busz bekanyarodik a tiétek mellé, nagyon kellemes színe van. A hajtóművei már halkan morognak, lassú forgásuk közben. A két utaskísérő elég csinos, kivételesen egy véleményen vagy Tamással, melyikük a csinosabb. Elindultok hát felé, de kiderül, hogy a jegyetek a gép hátsó részébe szól, úgyhogy kedvesen átküldenek a másik lépcsőhöz. Megkeresitek a helyeiteket, persze az ablaktól a legtávolabb vannak. Néhány perc múlva elkezd gurulni a repülő a kifutó felé. Kivűlről nagyon nyugodtnak tűnsz, mintha mindig ezt csináltad volna, de belül majd szétvet az izgalom. Felpörögnek a motorok, kiengedik a féket elindul a gép. Látod, ahogy egyre gyorsulva halad melletted el a táj, élvezed ahogy az ülésbe préselődsz, aztán a gép elszakad a földtől. Repülsz.
A repülőút elég unalmasan telik, elég hangos a gép, néha a szárnyak belengenek, biztonságiövkikapcs-bekapcs a turbulenciák miatt (miért nem lehet azt mondani, hogy légörvények). A reppülősrágód jó szolgálatot tesz, nem dugul be a füled, legalábbis nem annyira. A fejed viszont egy kicsit megfájdul, de kibírható. Aztán elkezdtek ereszkedni, áttörtök a felhőkön és megpillantod Barcelónát és a tengert.
A leszállás majdnem olyan, amilyennek elképzelted, kis zökkenés és már a
földön is vagytok. Amikor már 10 perce gurultok a terminál felé, akkor kezd benned tudatosulni, hogy ez a reptér nagy. A 15. perc után már hatalmas. Rengeteg gép van mindenfelé, rengeteg légitársaság. A végére beparkoltok a megfelelő helyre, próbálsz fényképet csinálni a repülőről, természetesen nem sikerül. Rövid buszozás után megérkeztek a bejárathoz. A tömeg betódul, ti a végére maradtok, te telefonálsz, Tamás betöm egy szendvicset miután telefonál. Az útlevélellenőrzés kb. 10 másodperc kettőtöknek, irány a csomagfelvétel. Mindenki állva várja a csomagját, ti meg kényelmesen elhelyezkedtek a padokon, úgyis addig megy körbe, amíg valaki le nem szedi.Aztán feltűnik, te átgázolsz a tömegen, félrelöksz mindenkit, ráveted magam a csomagra, mint egy dühös véreb és a fogaiddal húzod le a forgómorgó biszbaszról. Aztán megrázod a fejed, elkapod a hátizsák tetejét és egy könnyed mozdulattal (már amennyire könnyedén meg lehet emelni 20 kilót) lehúzod. Tamásnak akkora már a kezében van. Gyors átvizsgálás, nem sérült meg semmi, sehol, aztán irány a kijárat.
Odakinn gyorsan megtaláljátok a buszmegállót, Aerobus-nak hívják a tieteket. Felszálltok, ledöglötök az ülésre. A hátizsákot biztonsági okokból nem veszitek le, ha esetleg kigyulladna a busz, akkor biztos legyen, hogy bennégtek. (Valójában legalább 3 helyen össze van kapcsolva és az út első fele azzal telne, hogy kihámozzátok belőle magamtokat, amint ezzel készen vagytok, öltözhetnétek vissza, hogy le tudjatok szállni a végállomáson). Átbuszoztok a városon, bele a közepébe. Az utolsó nem a másiktól származó magyar mondatot a buszon halljátok (ez meg baromság, mert ma még beszéltek magyarul egy csajjal).
Megérkezik a busz a Plaza Cataluniara, lekászálódtok. Valami fickó egyből azt kérdezi, van-e szállásotok. Rutinosan elkülditek, pedig fogalmatok sincs, hol fogtok aludni. (néhány tipp van, de se térképetek, se helyismeretetek nincs) Elindultok megkeresni a La Rambla nevű utcát. Előtte beugrotok az első épületbe, ahol fény van, épp az El Corte Inglesbe sikerül. Ez olyasmi mint itthon a Skála, meg a Centrum, csak 10 emelet magas és egy emelet is sokkal nagyobb. Egy kedves infopultos csajtól kérdezitek meg, merre lehet térképet kapni, ő kapásból ad egyet, ingyen és bérmentve.
Egy kis tanakodás és séta után megvan a La Rambla. Az egész utca sétálóutcaszerű, mindkét oldalon egysávos úttal. A középső sétálós rész viszont legalább kétszer, de inkább háromszor olyan széles, mint a két autós rész együtt. Tamás szerint valahol lefelé van jópár hostel (a térképen nincs rajta minden utca neve, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog). Útközben nem nagyon tudsz a "tájra" koncertrálni, egy kicsit feszélyez, hogy nem tudod hol alszol ma éjjel.
Egyszer csak leszólít egy biciklis lány és szállást ajánl. Tamásnak eléggé tetszik a csaj, megadja a számát, hogy hívjuk fel, ha oda akarunk menni. Kicsit drága amit a csajszi ajánlott, utolsó lehetőségnek viszont tökéletes. Következő sarok, következő lány, olcsóbb hely. Bementek egy kis oldalsó utcába, aztán egy elég durván kinéző lépcsőházba. Némi mászás következik kb az ötödik emeletre egyszemélyes lépcsőn. Felérünk, bekukk. Ótvar hely, vissza a földszintre. Aztán megtaláljuk az utcát, ahol az egyik hostel van, természetesen tele. Indulás lefelé, némi kérdezősködés után, amiből kiderül, hogy a spanyolok vagy egyáltalán vagy "a little" tudnak csak angolul, leérünk majdnem az utca végére a tengerhez. Visszafordultok, lassan elered az eső és kezd picit reménytelenné válni a helyzet. Aztán megtaláljátok azt az utcát, ahol a első hosteles recepciós szerint kell lennie egy másik hostelnek, ahol még hely is van, bementek és tényleg van hely. Rövid beszélgetés a recepcióssal, olcsó finom négyágyas szoba jelenleg 1 lakóval. Aztán a csaj egyszercsak megszólal, hogy "Ti is magyarok vagytok ?" Kis döbbenet után megbeszéljük, hogy kinek mi dolga itt (neki pénzkeresés nekünk némi hegy, meg mint később kiderült vízesés és jégeső). Megkapjuk a kártyánk, rájövünk, hogy a kártyaolvasóval úgy kell bánni, mint egy nővel.
Szoba a negyediken (vagy a harmadikon a fene sem emlékszik már rá). Elég picit, van benne két emeletes vaságy, matraccal. A fürdőszoba pici, viszont nagyon igényes, bár a zuhanyzókabin inkább a te méreted, mint a Tamásé. Kitaláljuk, hogy írunk levelet a lakótársnak, meg lezuhanyzunk, aztán szerzünk valahol kaját. (A képen látható egy darab Tamás is, hiányos öltözékben, aki megtalálja kap gumicsontot)Fél óra alatt sikerül összeszedni magunkat, elindulunk felderíteni a környéket. Nem nagyon tudod még felfogni azt, hogy 1501 kilométerre vagy otthonról egy teljesen ismeretlen városban. Talán egy picit túl gyorsan aklimatizálódsz a helyhez és otthon érzed magad. A város néhány része egyébként meglepően kockaváros, vagyis az utak merőlegesek egymásra és a nagyobb részük egyirányú.
Egy óra mászkálás és egy szimpatikus, de már zárva tartó hely után betértek egy paellaevő helyre. A pincér hátravezet és hoz nektek étlapot meg mindent. Kértek sört, meg paellát. A sört már másik pincér hozza ki és próbál rávenni, hogy rendeljetek kaját, persze az egyetlen aki angolul tudott és az előbb már felvette a rendelést, eltűnt. Valahogy sikerül neki megmagyarázni, hogy már kértetek, legalábbis eltűnik. Egy pár perc múlva már ketten rohannak meg, persze az újonnan előkerült sem tud angolul. Kézzel lábbal elmagyarázzátok nekik, hogy már kértetek, ekkor megnyugszanak és hoznak terítéket. A sör, amit iszol valami helyi főzés, egészen iható.Hozzák a kaját, tele van mindenféle tengeri izével, kagyló, rák, minipolip (ez ízlett a legjobban). Kicsi értetlenkedés, hogy széjjelszedjék-e vagy magatok intézitek a dolgot, végül széjjelrobbantják a kompozíciót és a tányérotokra kerül a cucc. Felzabáljátok (már majd kiesik a szemetek, mikorra kihozzák), fizetettek visszaindultok a hostelba. Eléggé ki vagytok dögölve, viszont találkoztok egy szimpatikus lánnyal aki egy Travellers Bar nevű helyet ajánl, ahol a papírral amit ad, sokat lehet inni olcsón, úgyhogy betértek még oda is. Elég zsúfolt a hely, hátul találtok egy helyet és félrészegen elvitatkoztok mindenféle hülyeségről. Végül indulás haza.
Az ismeretlen lakótárs már járt ott, kiderül, hogy mexikói. Beleestek az ágyba becsukjátok az erkélyajtót és a légkondi halk duruzsolására pillanatok alatt álomba merültök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése