Irány a metró. Végignyargaltok a La Rambla-n, elég kihalt még ilyenkor. Egy két "hölgy" és egy bolond, akire oda is figyeltek. Metró. Megérkeztek, leszálltok. Először sikerült a vasútállomást becélozni és kideríteni, hogy nem megy vonat arra, amerre ti szeretnétek menni. Kis bolyongás után megtaláljátok a buszállomást. Elég reménytelen vállalkozásnak tűnik olyan embert találni a helyszínen, aki bármennyit tud angolul, de végül sikerül megtalálni a megfelelő jegypénztárat és megvenni a jegyet. (Spoban a buszozást több vállalat intézi és mindnek külön vannak jegypénztárai)
A busznak állati nagy a csomagtartója, csak annyi jegyet adnak el rá, amennyi hely van rajta és a jegyen rajta van, hová kell ülnöd. Maga az utazás elég unalmas, a táj sík és elég terméketlennek tűnik, itt-ott szakítják meg csak gyümölcsfákkal borított kertek. Egy kis izgalmat visz bele az átszállás, ugyanis a csatlakozás akkor indul, amikor a ti buszotok megérkezik. Tamás ékes spanyolsággal (és persze kézzel-lábbal) elmagyarázza a sofőrnek, hogy még nincs jegyünk, gyorsan veszünk és várjon meg. Egy kis kavarodás alakul ki, amikor már szállnátok fel a buszra. Felszálltok, leszálltok, a sofőr felszáll, leszállít pár embert, akik nem is jönnek vissza. Innentől viszont kezd izgalmas lenni a táj, már látszanak a hegyek.
Végül megérkeztek valami nagyobbacska városba úgy délután kettőre. Egy taxis próbál meggyőzni, hogy nincs ma már busz sehová, ő viszont elvisz szívesen 40 Euróért kettőtöket. Egy picit gondolkodtok rajta, utánanéztek a busznak is, tényleg nem megy. Kalandra fel felkiáltással előbb boltot próbáltok keresni, de kiderül, hogy errefelé már nagyon komolyan veszik a sziesztát és egyáltalán nincs nyitva sehol semmi. Némi térképnézegetés után elindultok gyalog, végül is csak 30 km-re van a falu, ahová szeretnétek odaérni és közben stoppoltok is. A vízkészleteitek viszont eléggé erősen fogynak, már csak fél liter van. Másfél óra gyaloglás után betértek egy pici (50-60 lakosú) faluba vizet kérni. A fickó a teli flakonjaitok mellé ad két hideg sört is, amitől jobb kedvre is derültök és Tamás ott is hagyja a botját, ahol leütetek pihenni. Pár perc múlva újra visszatér a faluba az otthagyott botokért, szerencsére ugyanott találja, ahol hagyta. Egy idő után kezd kilátástalannak tünni az egész, süt a nap, legalább 40 fok van és a hátizsák is kezdi nagyon húzni a vállaitokat, ráadásul senki nem áll meg nektek.
Kb három óra és 10 kilométer múlva állati nagy szerencsétekre felvesznek és elvisznek a következő elágazásig. Sajnos ők másfelé mennek, de a kisvárosba beérve kiderül, hogy itt van touris office. Meg is találjátok, viszont csak hattól nyit, úgyhogy körülnéztek és némi kenyeret, tejet meg gyümölcsöt vesztek a vacsorához. A nő azt mondja, megy busz még ma, meg is találjátok a buszmegállót, ahol fél órát ültök, amíg jön egy busz, ami megint nem a jó irányba próbál titeket vinni. Visszamentek a tourist office-ba és taxit hívtok. 40 Euróért visz el innen is, pedig már az út felét megtettétek, de ez már egyáltalán nem érdekel, késő van, nagyjából hulla vagy és még az út fele hátra van. (a képen nem látszik, de már állni is alig bírtunk)
A taxi a kemping bejáratánál tesz le benneteket, a kempinges a spanyolon kívül nem beszél semmilyen nyelven. Kaptok helyet, a sátor felállításával viszonylag gyorsan végeztek, aztán felméritek a zuhanyzók állapotát. Meleg víz van és a fülkék is különállóak. Egy jó fél óra gőzfürdőzés után nekiláttok kipróbálni az új szerzeményeket, a főzőt és az edényeket. Meg persze a babkonzervek is csak arra várnak, hogy végre felmelegedjenek és valaki bezabálja őket. Az este végén még megisztok egy liter forró teát és megtervezitek a másnapi útvonalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése