2005. szeptember 2. Barcelona

Viszonylag korán ébredsz, a légkondit már kikapcsolták és kezd meleg lenni a szobában. A mexikói szobatárs már elment, Tamás még alszik. Egy gyors zuhany után megint elkap a fényképezzünk le mindent láz, úgyhogy készül egy-egy két az erkélyről jobbra és balra is, egy a lenti motorparkolóról és a gyógyszertárról.

Rengeteg motor van mindenhol és igen szemrevaló lányok is a lábuk közé veszik őket, az autósok pedig szemmel láthatóan odafigyelnek rájuk. A másik dolog, ami neked nagyon tetszik és szíved szerint telepakolnád ilyenekkel az egész várost a gyógyszertárak feletti neon keresztek. Az átlagos fényreklámtól irtózol, de ezeket valahogy nagyon barátságosnak találod.


Tamás is felkel és lementek reggelizni. Kicsit szegényes, egy pici croassant és pohár narancslé és kávé. Reggeli közben egy srácra leszel figyelmes, aki hátulról nagyon ismerős. Egy pár pillanat után ki is derül, hogy nem halucináltál, megvan a második magyar a környéken, ráadásul egy évvel fölötted járt egyetemre és együtt is ittatok meg minden. Pár perc beszélgetés után továbbindultok, mert a reggelit valamivel ki kell pótolni, ha nem akartok éhenhalni ebédig.

A La Rambla már kezd éledni, a virágosok és a kisállatkereskedések nyitnak, a szoboremberek kezdenek beöltözni, néhányan már meg is vannak vele. Találtok három utcányira egy igazán hangulatos piacot, mindenféle elő és halott állattal, óriási sonkákkal, pékekkel és olyan helyekkel ahol mindenféle reggelit adnak. Egy péket néztek ki, vesztek valami tonhalas dolgot, ami, mint később kiderül, állati finom. A piac másik oldalán találtok egy főleg borokat árusító boltot, de a kirakatból jópár üveg abszint is kacsingat rátok. "Ide vissza fogunk jönni" szól Tamás és valóban.

A mai napra tervezett fő programotok a gáz és a térképszerzés, ami egy picivel nehezebbnek bizonyul, mint elsőre gondoltátok. A gáz annyira nem is, az első boltban, amit találtok lehet venni (ezúton is köszönet a Mountexes srácnak a címekért). A térképpel viszont rendesen meggyűlik a bajotok, a túraboltban már nincs pont abból, ami nektek kellene az eladó lányok pedig nem állnak a helyzet magaslatán, amikor angolul próbálják elmagyarázni, hol lenne még érdemes megnézni. Elindultok arra, amerre sejtitek a boltot, de néhány órás barangolás után, nem túraboltot találtok, hanem a barcelonai műegyetemet. Itt aztán találtok embert, aki tud rendesen angolul és felvilágosít merre van a legnagyobb könyvesbolt a városban. Természetesen a Plaza Catalunia-n, ahol tegnap leszálltatok a buszról.

Metróval mentek tovább érintve a Sagra Familiát. A templom sajnos felújítás alatt van, elég jól fel van állványozva, de így is elég lenyűgözően néz ki. Kicsit sokallod a 7 Euros belépődíjat, úgyhogy irány a könyvesbolt, persze metróval tovább. A barcelonai metróhálózat finoman szólva sűrűbb, mint a pesti, ha jol emlékszem 7 vagy 8 vonal van. Minden állomáson beléptetőkapus megoldás, a jegyet betolod elől, felül kijön, kinyílik a kapu és mehetsz. Minden állomáson legalább 1 rendőrt láttatok, ha jól sejted a madridi terrortámadás miatt. A metrókocsik egyébként kényelmesek, nem is zsúfoltak, simán találtok ülőhelyet.

A könyvesboltot is megtaláljátok kicsi kérdezősködés után. Kívülről nem látszik, de hatalmas és legalább egy emelet van felfelé és lefelé is, nagyon hangulatos. Találtok is térképet többet is, van köztük vízálló is (csak később derült ki, hogy az sem lett volna rossz befektetés), viszont az elég drága. Végül megszületik a nagy döntés, megveszitek az egyiket, bóklásztok még egy picit a boltban, aztán az éhség kiűz. A tegnap esti felderítőútról még rémlik egy spanyol gyorskajáldaféle, ahol bagettbe töltött mindenfélét adnak, meg persze sültkrumplit és kólát. Ide mentek be, elég jó ízű a szendvics ami választasz, a gyümölcssaláta amit mellé kérsz szintén jó, csak hiányzik róla a tejszínhab.

Kiterítitek a térképet, aztán rájöttök, hogy nincsa rajta a hely, ahová menni akartok. Némi fejfogás után úgy döntötök mentek vissza a könyvesboltba és vesztek akkor vízálló térképet, kerül amibe kerül. Előtte még megpillantasz egy sportboltot az utca végében és arra kanyarodtok. A kis utcában természetesen egy újabb túrabolt rejtőzik, ahol beszélnek angolul, van térképük és jó is. Az eladó srácot kicsit megzavarja a térkép megszerzése felett érzett örömötök, de ezzel nem nagyon törődtök. Kinézel még egy zöld minikarabínert is, aztán meg is veszed, majdcsak jó lesz valamire felkiáltással.

Visszaértek a szállásra, a mexikói szobatárs levele vár, amiben közli, hogy elmentek a tengerpartra valami barátnőjével. Gyors válasz után összeszeditek ti is a megfelelő cuccokat és elindultok.

Természetesen nem volt annyi eszetek, hogy felvegyétek otthon a fürdőgatyát, úgyhogy egy mozgássérült wc-ben öltöztök át jó 15 perces várakozás után. Utána jön a legjobb rész, nem tudjátok hova pakoltátok le a cuccotokat. Körülbelül 10 perc keresgélés után veszed csak észre véletlenül. Leültök és legalább 5 percet töltesz el azzal, hogy megjegyzed a közelben levő emberek arcát és a tereptárgyakat, mielőtt elindultok a vízbe. A tengernek szokás szerint tengerszaga, tengeríze és tengertapintása. Kicsit úszkáltok, kicsit fekszetek a bokáig érő vízben amíg tele nem lesz a gatyátok a hullámokkal sodródó kavicsokkal.

Hatra visszaértek és találkoztok végre a mexikói csajszival. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy este sem mentek együtt sehová.

Lezuhanyoztok mindketten és elindultok vacsorázni valahová. Nem igazán juttok messzire, az első sarkon megálltok egy étteremnél, leültök és kezdésnek rendeltek egy-egy sangriát. Mikor kérdezik, hogy little vagy big, egyből rávágjátok, hogy big. Amikor kihozzák akkor viszont leesik az állatok, ugyanis legalább 7 deci. Elég sokáig tart, mire sikerül választanod, megint paella-t eszel, de ez fekete rizzsel van. A rizs azért fekete, mert tintahalvérrel(?) ven lelocsolva. A sangria fele elfogy, mire kihozzák a kaját, közben az utcán akrobaták és bohócok szórakoztatják a népet, némi adományt remélve. Elég gyorsan elrohan mellettetek az idő és mivel másnap reggel korán indul a busz, hazasétáltok és lefekszetek aludni